Hol zsarnokság van

Cikkem, amit nem fogadtak szívesen.

"Hol zsarnokság van / ott zsarnokság van" - írta Illyés Gyula, és bár a vers már hatvan éves, sajnos újra aktuálissá vált. Azt hittük, a rendszerváltással végleg befellegzett a zsarnoki hatalomnak, a demokráciát már nem lehet visszacsinálni, csak tanulni kell, tanulni szorgalmasan. Úgy gondoltuk, elég árat fizettünk érte, ez az ország megtanulta egyszer s mindenkorra, hogy az egyszemélyi hatalom, a populista diktátor sosem az ígért Kánaánt hozza el, hanem a romlást, a pusztulást, hogy elveszi a jövőt, amit gyermekeinknek építenénk. Hogy a demokráciának nincs alternatívája. "A jövő elkezdődött" - hirdette annak idején Orbán Viktor, utalva ezzel arra, hogy ők a haladás, a megújulás letéteményesei. Nos, valami valóban elkezdődött, de ez inkább múltbeli élményeinkre emlékeztet. Azokra az időkre, amikor egy párt szerezte meg a hatalmat és egy ember uralma alatt éltünk. Amikor azt hirdették, csak ez az egy párt képes elhozni a jólétet és biztonságot. Amikor mindenki a haza ellenségévé vált, aki ezen egy párt és egy ember vízióival szembeszállt. Baljós árnyak gyülekeznek felettünk, és nem szűnik a zsarnok éhsége, egyre nagyobb területeket kebelez be. Forradalmat hirdet, ami lerombol mindent, amit eddig építettünk, hogy helyette legyen más, valami olyan, ami az új uraknak tetszik. Gőgösen hirdette, kötelezően kifüggesztette hatalomra kerülése után, hogy "új társadalmi szerződés született". Belegondoltunk abba, hogy ez mit jelent?


A demokrácia végét jelenti, az 1989-ben létrehozott államszervezet végét jelenti, a szabadság végét jelenti. A zsarnokság kezdetét jelenti. A szörny, mit már rég halottnak hittünk, életre kelt. És erősebb, mint valaha, magabiztos, szembeszáll akár az Európai Unióval is, amely már többször nevezte szörnyetegnek Orbán Viktort. Igen, ez az ember szisztematikusan elkezdte lebontani keservesen felépített államiságunkat, hogy egy új rendszert, a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában megfogalmazott forradalmi rendszert építsen fel. Kezdődött az IMF elzavarásával, a független Jegybank megtámadásával, majd folytatódott a jogbiztonságot súlyosan károsító, visszamenőleges hatályú törvénykezéssel, és nagy ütemben folyik azóta is a rombolás és az "új rend" kiépítése. Az Alkotmánybíróság ellehetetlenítése, a Költségvetési Tanács megszüntetése, a magánnyugdíjak elvétele és az emberek megzsarolása, az Orbán-báb Schmitt köztársasági elnökké választása, és persze a legnagyobb visszhangot kapott médiatörvény, amely a totális kontrollt volt hivatott biztosítani a média felett. És majd folytatódik az új alkotmánnyal, meg még ki tudja, mivel. A szemünk láttára dől le a magyar demokrácia intézményrendszere, az ellensúlyok és fékek, melyek a hatalom kontrollját biztosítják, már nem léteznek, dőlnek az utolsó bástyák is.

A zsarnokság jelenléte azonban számunkra és a külföld számára is a legjobban a szégyenletes médiatörvénnyel vált nyilvánvalóvá. Amit a luxemburgi külügyminiszter egyszerűen csak a fehéroroszországihoz hasonlított. Nem tudom, az olvasóm mennyire tudja átérezni ennek a súlyát. Fehéroszországban diktatúra van. Képzeljük el, hogy nálunk is. Ugyan még csak a kezdő lépéseknél tartunk, az út hosszúnak és fájdalmasnak ígérkezik, de efelé megyünk. Mert a demokratikus intézményrendszer meggyengítése nyilvánvalóan azt szolgálja, hogy a zsarnokság épülhessen ki helyette. Ezért kellett példátlan gyorsasággal létrehozni egy nehezen átlátható méretű médiatörvényt. Hogy a legfélelmetesebb ellenség, a szabad sajtó is a hatalom eszköze lehessen. Hogy eltávolíttassék az útból az ellenség. Mert az Orbán-kormány forradalmi hevületével szemben csak a szabad sajtó képes szembeszállni olyan hatékonyan, ami veszélyeztethetheti a diktátor hatalmát. Ezért nem szabad hagynunk, hogy a szabad magyar sajtó ellehetetlenüljön, tiltakozni kell, tiltakozni újra és újra. Mondani és írni a magunkét, hogy a gondolat szabadságával szálljunk szembe a zsarnokkal, és döntsük meg uralmát. Mert nem hagyhatjuk, hogy végigmenjen ezen az úton. Nem engedhetjük át az ő kezébe a nép hatalmát, azt az országot, ami a mi hazánk.

2011. január 14. az ébredés napja. Egy lelkes, virtuális közösség megmutatja a világnak, hogy az internet által képes önmagát megszervezni a civil társadalom, képes és mer szembeszállni az önkénnyel. Támogat minket az egész szabad világ. Mi, a dühös civilek megmutatjuk, hogy a király meztelen. A világ most ránk figyel. Mutassunk példát, hogy mi, a magyar nép valóban elkötelezett demokraták vagyunk, hogy érdemesek vagyunk a szabadságra, hogy nem hagyjuk elveszni a jövőt, az országot. Ott a helyünk a Kossuth téren, és tiltakozni kell utána is, hinni, hogy a zsarnokságnak vége lesz.

Demokráciát Magyarországnak!