Érmek

Vége az olimpiának. Sok tekintetben lehangoló volt számomra. Kezdődött a Kína-Tibet konfliktussal, amely már az elején rányomta bélyegét az egészre. A világ hatalmai láthatóan beletörődtek, hogy nem sokat fognak tudni tenni a tibetiek mellett, az olimpia bojkottja helyett a megalkuvást választották. Aztán folytatódott a szokásos magyar belpolitikai mocskolódással, amely alól a Pekingbe kiutazott magyar politikusgárda sem volt kivétel. Az a mélység, amit a politikában képviselünk, egy időre több ezer kilométert is sikeresen átívelt. Így sikerült azt a képtelen vádat megfogalmazni, hogy végül is a miniszterelnök és a kormány felelős a magyar sportolóknak az elvárttól haloványabb szerepléséért. Miközben minden rekordot megdöntött az olimpia támogatása a politika részéről. De ne felejtsük el azt a tipikusan magyar attitűdöt sem, ahogy Phelps csodálatos eredményeit szinte egyhangúan próbáltuk kicsinyíteni, sőt besározni - ez egy földönkívüli, kimutathatatlan doppingot használ, génmanipuláció, minden volt, csak az nem, hogy gratulálunk. Cseh Laci fantasztikus ezüstérmére is jutott a sárdarabkákból - azért lett második, mert nem tudott doppingolni, hangzottak ilyen és hasonló képtelen érvek.
Végül aztán mindenki az aranyérmekkel foglalkozott, mintha Magyarországon csak az számítana. Vagy első vagy vagy senki. Csodálatos vadkapitalista gondolat, de mintha az olimpia szelleme nem erről szólna. Vagy mégis? A modern olimpiák a pénz körül forognának? Kína mindent megtett azért, hogy ez az érzésünk támadjon. Egy üzleti vállalkozást láthattunk olyan csomagolásban, amely igazán ritkaság az eredeti kínai árucikkek tömegében. És hogy miért lett kevés - 3 db - aranyérmünk? Természetesen lehetett volna 8 vagy 6 vagy 12 is. De vajon reális követelés lenne-e ez? Hiszen egy kicsiny, tízmilliós ország vagyunk, a franciák is csak 7-et szereztek, ahhoz képest ez kiváló teljesítmény, nemde? Végül is ez adta az ötletet, hogy vizsgáljam meg, a csalóka éremszámok helyett milyen relatív teljesítményt nyújtottak az egyes nemzetek sportolói, azaz a dobogós helyezések számaránya és a népesség között milyenek az arányok? Ez alapján a legcsillogóbb Jamaica érmei lehetnek, hiszen ez a még 3 milliós lélekszámot sem elérő ország 6 arany, 3 ezüst és 2 bronz éremmel büszkélkedhet. De a bahamai sportolók sem szégyenkezhetnek, hiszen bár aranyat nem gyűjtöttek és csak 1-1 ezüst és bronzérmet vihettek haza, ez a 300 ezres lélekszámhoz viszonyítva a legnagyobb teljesítmény az olimpián. A nagy Kína viszont hiába zsebelt be 51 aranyérmet, az 1,3 milliárdos lélekszámhoz képest ez szinte semmi, privát táblázatomban így ők csak a 68.-ak lehetnek az országok versenyében. Az amerikaiak messze jobban teljesítettek, hiszen 36 aranyuk van, de csak a kínai népesség alig több, mint 20%-a az amerikai. Magyarország ebben az összehasonlításban a 21., nincs tehát miért szégyenkeznünk, olyan országok rosszabbak nálunk, mint Nagy-Britannia (26.), Franciaország (32.), Oroszország (37.), Németország (38.) vagy Olaszország (39.).
Az első három helyet a bahamaiak, Jamaica és Izland birtokolhatja ebben a különös versenyben. Országaik számarányához viszonyítva ők teljesítettek a legjobban az olimpián. Gratulálok nekik! Az utolsó három pedig Egyiptom, Vietnám és India.