Igaza volt annak a felmérésnek, amely azt bizonyította, hogy a magyarokat nem igazán érdekli a demokrácia, csak menjenek jól a dolgok. A dolgok "jól menéséhez" pedig teli has és szép jövőkép kell. Ha ezek megvannak, tőlünk király is lehet. Valahogy ezt a valóságot tapasztalhatjuk meg ezekben a napokban, hetekben. A Fidesz megpróbálta "az embereket", vajon meddig mehet el. Úgy tűnik, bármeddig. Csak az számított, a diabolikusnak beállított Gyurcsány eltűnjön, a zavargások és tüntetések is egy csapásra abbamaradtak az új kormány hatalomra kerülésével. Nem reformokat vagy a rossz intézkedéseket kritizálták tehát, csak a vezér személye volt kérdés. A jó vezér pedig azt tesz amit akar, hiszen az az alaptulajdonsága, hogy jó. Most éppen a demokráciát teszi tönkre.
Orbán Viktorban lehet hinni. Ő olyan ember, aki nem azzal fog kitűnni, hogy fantasztikus reformjai csodájára járnak, ő olyan intézkedéseket hoz és fog is hozni, amelyekben csak hinni lehet. Mert ép ésszel fel nem foghatóak. Nem csak Isten útjai kifürkészhetetlenek, de az övéi is. Bár ha újra elővesszük a Debreczeni-könyvet, meg fogunk lepődni. A szerző egy jós volt, bár szinte mindenki kinevette állítólagos túlzásai miatt. Úgy gondoltak rá, mint aki csak szélsőséges ellenérzései miatt írja azt, hogy Orbánék mindent fel fognak forgatni. Pedig igaza lett.
Nem sokat tehetünk ebben a helyzetben, az emberek jó része unottan veszi tudomásul a történteket. "Mit zavar engem az Alkotmánybíróság?" - és legyint. "Hogy mi lesz az új alkotmányban? Valami majd csak lesz." "Átirányítják a magánynyugdíj-pénztári befizetéseimet? Az államnál jó helyen van". A helyzet szinte reménytelen.
