Egymillióan a magyar sajtószabadságért

2010. november 11., csütörtök

Kritika

Egy index fórumos nick ezen blogommal próbált lejáratni a fórumon, majd ezt a véleményét közölte. Maradjon meg az utókornak. Igaza van, publikálni egyszerű. Ezért is teszem közzé néhány gondolatomat.

Abraham Simpson válasz | megnéz | könyvjelző 2010.11.11 00:27:55 © (202)
Publikálni egyszerü.Gondolatokkal feltölteni egy publikációt már korántsem.
Én csak azt látom,hogy kissé paranoid módon beleszaladsz konfrontációkba és személyeskedsz.Aztán tényleg a mókusok elé vetnek :D
Előzmény: Rue Mufftard (197)

2010. november 3., szerda

Párizs hídjai - Pont Marie

Egy sorozatba kezdek most bele ezen a blogon. Párizs hídjai. Szeretem őket, mindegyik egyedi történettel rendelkezik, némelyik igen régi, mások újabbak, kicsik és nagyok. A Szajna-parton sétálva rövid távolságokon belül újabb és újabb hidakra lelhetünk. A magyar közönség kevéssé ismeri a párizsi hidakat, kevésbé, mint a város más nevezetességeit. Ezt a hiányt igyekszem pótolni. A sorrend tetszőleges, ahogy épp eszembe jutnak.

A Pont Marie Szent Lajos szigetének közepétől ível át a folyón és az ugyanilyen nevű metróállomás mellett ér véget. Elegáns és egyben masszív régi híd benyomását kelti. Minden egyes pillérnél egy-egy kapu- vagy fülkeszerű mélyedést láthatunk, alattuk pedig háromszögű bástyákat, amik egyedivé teszik a híd megjelenését. Érdekes, hogy bár a fülkék nyilván szobroknak készültek, azokba sohasem helyeztek el egyet sem. Kőből épült nagy íveit 1635-ben fejezték be Christophe Marie, XIII. Lajos építészének tervei alapján. A híd tehát az ő nevét viseli, nem egy nőét, ahogy az ember az első pillanatban gondolná.

Kattints a képre a nagyobb mérethez!
A híd mindkét lábánál igen hangulatos részeket találunk, ahogy ez a második képen is látszik valamelyest. Ha figyelmesebben megnézzük, észrevehetjük, hogy mind az öt ív eltér egymástól. A Pont Marie a Szajna nulla kilométerkövének is számít. (A szárazföldi nulla pont a Notre-Dame katedrális előtti téren található, 600 méterre, délnyugati irányban.)




Kapcsolódó linkek:

Alkotmány

Igaza volt annak a felmérésnek, amely azt bizonyította, hogy a magyarokat nem igazán érdekli a demokrácia, csak menjenek jól a dolgok. A dolgok "jól menéséhez" pedig teli has és szép jövőkép kell. Ha ezek megvannak, tőlünk király is lehet. Valahogy ezt a valóságot tapasztalhatjuk meg ezekben a napokban, hetekben. A Fidesz megpróbálta "az embereket", vajon meddig mehet el. Úgy tűnik, bármeddig. Csak az számított, a diabolikusnak beállított Gyurcsány eltűnjön, a zavargások és tüntetések is egy csapásra abbamaradtak az új kormány hatalomra kerülésével. Nem reformokat vagy a rossz intézkedéseket kritizálták tehát, csak a vezér személye volt kérdés. A jó vezér pedig azt tesz amit akar, hiszen az az alaptulajdonsága, hogy jó. Most éppen a demokráciát teszi tönkre.

Orbán Viktorban lehet hinni. Ő olyan ember, aki nem azzal fog kitűnni, hogy fantasztikus reformjai csodájára járnak, ő olyan intézkedéseket hoz és fog is hozni, amelyekben csak hinni lehet. Mert ép ésszel fel nem foghatóak. Nem csak Isten útjai kifürkészhetetlenek, de az övéi is. Bár ha újra elővesszük a Debreczeni-könyvet, meg fogunk lepődni. A szerző egy jós volt, bár szinte mindenki kinevette állítólagos túlzásai miatt. Úgy gondoltak rá, mint aki csak szélsőséges ellenérzései miatt írja azt, hogy Orbánék mindent fel fognak forgatni. Pedig igaza lett.

Nem sokat tehetünk ebben a helyzetben, az emberek jó része unottan veszi tudomásul a történteket. "Mit zavar engem az Alkotmánybíróság?" - és legyint. "Hogy mi lesz az új alkotmányban? Valami majd csak lesz." "Átirányítják a magánynyugdíj-pénztári befizetéseimet? Az államnál jó helyen van". A helyzet szinte reménytelen.