Jogok az interneten

Rendszeresen megkapom, hogy mit "sírok", hiszen az interneten nincsenek jogaim, törölték az anyagaimat, hozzászólásaimat, oszt' jól vagyon, apelláta meg minek? De tessék belegondolni, hogy ha az interneten publikál valaki, akár fórumokban, akár blogban, akár máshol, az bizony munka, erőfeszítés, drága idő. Tehát a törlést elszenvedőt igenis hátrány éri, nem beszélve arról, hogy másokat is hátrány ér, hiszen megfosztjuk őket ezektől az anyagoktól.

Egy rendkívűl rossz módszert látok az Index fórumain. Jelesül ez a "társadalmi moderálás", amikor is néhány embert találomra felkértek, hogy ugyan már legyen szíves az index fórumait moderálni. Aztán megmondták nekik hol a határ, azaz milyen a főmoderátor ízlésvilága és ők hamar alkalmazkodtak is hozzá. Ennek az eredménye az lett, hogy igen korán egy éles szembenállás alakult ki a felhasználók és a moderáció között. A moderálás pedig egyre durvább és öntörvényűbb lett, míg végül mára elég csak bírálni a moderációt ahhoz, hogy összes anyagoddal együtt töröljenek.

Ez bizony súlyosan sérti az internetes jogaimat, nincs lehetőségem jogorvoslatra sem, de ha kérném is azt, legfeljebb "pofa alapon" válaszolnak valamit. Legfeljebb. Mert mára az is csak egyfajta álom a számomra, hogy a fórumok őrei leereszkedjenek hozzám.

Szerintem a következőket kellene megvalósítani:
- nyilvános, áttekinthető elvárásokkal rendelkező moderátor választás
- a moderátorok listája tevékenységi körükkel legyen hozzáférhető
- a moderátorok legyenek elektronikusan elérhetőek, tehát intézhessünk hozzájuk kéréseket
- a moderáció legyen dokumentált: ki, mikor és miért tette?
- a moderatúra vitái legyenek nyilvánosak
- a moderációt lehessen értékelni a közösségnek.

A cinizmus forradalma

A csapból is a kormány kritikája folyik, jogosan, hiszen amit művel, az minden várakozást alulmúl. Nem is erről szeretnék írni, hanem inkább a miértekről, hogy mi vezetett idáig? Az előző postomban elkezdtem arról írni, miért is nem vagyok jobboldali, amiben azt állapítottam meg, hogy a jobboldali gondolkodás a vezért és a nemzetet szorosan összekapcsolja, míg a baloldaliban a nemzet az alkotó polgárok laza szövetsége. Éppen ezért, minden más hibája mellett, ez is lehet a baloldali kormányzás szinte totális vereségének az oka. Ugyanis a magyar társadalom még ma sem képes a politikai önállóságra, gyenge a civil-társadalom, az állampolgári kontroll, az öngondoskodást pedig valamiféle liberális ármánynak tartjuk és azt tartjuk a legfőbb jónak, ha az állam képes minden szükségletünkről megfelelően gondoskodni. Ez bizony szükségszerűen a vezérkultuszhoz viszi a politikai erőket, kénytelen-kelletlen még az MSZP is megpróbálkozott vele, a valódi vezér nélküli pártok pedig eltűntek a süllyesztőben.

A mostani magyar politikai látásmód tehát egy-egy vezért lát és nem politikai pártok halmazait, nemigen foglalkozik azok programjaival, csak a személyekkel magukkal. Ezért is bukhatott Gyurcsány Ferenccel együtt a pártja is, és ezért lehet most kétharmados többsége az országgyűlésben a Fidesznek, mert Orbán Viktor karizmatikus személyisége meggyőzően tudott hatni a választókra. Ennek viszont szükségszerű következménye a politikai cinizmus hatalomra kerülése. A vezéreknek kijelölt pártvezetők ugyanis belátják, nem az a fontos, hogy mit teszel, hanem csak az, eléggé hisznek-e benned. Így a politika a vallásos hit terepe lett, mindenki igyekszik fanatizálni híveit. A politikai egyházak csatája pedig szükségszerűen vezet az "én igazságom az egyedüli" elvéhez és ahhoz a cinikus világlátáshoz, amelyet a jobboldali vezérkultusz kiválóan tud hozni.

A baloldal és a liberálisok tragédiája ebben az, hogy vagy jobbra tolódnak, ahogy Gyurcsánnyal az MSZP tette, vagy eleve gyengének és erőtlennek hatnak, mint a mostani vezetéssel. A mai magyar politikai életben az erő felmutatása alapvető fontossággal bír, a választók nem szívesen szavaznak gyengének tűnő szerveződésekre, kivált nem karizmatikus jegyek nélküli vezetőkre. Inkább adnak totális hatalmat egy abszolutista uralkodónak, mintsem egy nehezen átlátható, ellentétektől szabdalt pártformációnak, legyen bármennyire is dilettáns és cinikus az előbbi és legyen bármennyire is hatékony hosszú távon az utóbbi. Így ma, hacsak valóban nem történik egy gyökeres változás az emberek gondolkodásmódjában, Orbán Viktor sikerre van ítélve a cinizmus forradalmában, és  ha sikerrel végre is hajtja annak célkitűzéseit, trónjáról bajosan lehet majd kimozdítani. Ez az orosz minta, a putyini kormányzás, ahol a vezér nem veszthet soha, legfeljebb ideiglenesen háttérbe vonul, de a főbb posztokon bizalmasai maradnak.

Ha gazdasági szempontból túléli is az ország Orbán dilettantizmusát, politikailag mindenképp súlyos métellyel kell megküzdenie, aminek egyaránt okozója bal- és jobboldal. A baloldal azért, mert beállt a sorba és Horn Gyulától Gyurcsány Ferencig a jobboldali gondolkodásnak próbált megfelelni, miközben finanszírozhatatlan vállalásokkal igyekezett a baloldaliság látszatát kelteni. Így jár az, aki állandóan az aktuális népakaratnak akar megfelelni, vélt vagy valós politikai céljai érdekében. Az egyetlen reményünk, hogy felnő egy olyan baloldali és liberális politikai elit, amely kitart elvei mellett, elveti a politikai cinizmust és képes hossszú távon gondolkodni.

Miért nem vagyok jobboldali?

A Fidesz elsöprő győzelmével látszólag az aktív választók többsége jobboldalivá vált. Csak látszólag, mert  a Fidesz valójában nem jobboldali párt a szó hagyományos értelmében, hiszen gazdaságpolitikája ma inkább populista baloldalinak mondható. Helyesebb lenne azt mondani, hogy konzervatív és erősen kevert gazdasági ideológiákat vall. Csupán azért hoztam szóba a Fideszt, mert ma ők a kiindulási pont, a helymeghatározók, célszerű hozzájuk képest meghatároznom magam, politikai véleményemet. Ami szinte mindenben ellentétes velük. Tehát egyáltalán nem vagyok a Fidesz értelmezése szerinti jobboldali. 

De nem vagyok - a Fidesz által nemigen képviselt - gazdasági jobboldal híve sem, amit furcsa mód nálunk a legnagyobb baloldali párt, az MSZP képviselt 1994-től nagyjából 2000-ig, miközben igyekeztek ezt a rájuk ragadt jobboldaliságot valahogy levetkőzni és a baloldali értékeket megragadni. Mint tudjuk, kevés sikerrel. Ha a Progresszív Intézet elemzését nézem, eszerint az MSZP szavazótábor ezzel ellentétben, nagyon is baloldali gazdasági szemlélettel rendelkezik, csakúgy, mint a Fideszé, szinte minden paraméterükben egyformák (erősen baloldali, kissé konzervatív politikai látásmód). 

Bármely, az emberek politikai beállítottságát mérő elemzés alapján a magyar emberek baloldaliak és kissé konzervatívak. Azt hiszem, ennek okát nem nehéz megfejtenie annak, aki ismeri a magyar valóságot. Nem is elemezném ezt, hanem inkább azt, miért nem vagyok én jobboldali? 

A jobboldali politikai irányvonal, képviseljen bár akárhány baloldali gazdaságpolitikai elemet is, alapvetően jóval kevésbé érzékeny az egyén szükségleteire, sokkal inkább foglalkozik a társadalmi jó fogalmával. Az egyén ebben a relációban születésétől vagy megszerzett társadalmi státuszától függően, de egyenletesen köteles szolgálni hazáját, uralkodó osztályát. Az embereket statikus állapotban látja, ahogy a társadalom szerkezetét is jobban szeretné konzerválni, ami ha óhatatlanul változik is az idővel, de ez a változás lassú és irányított. Az én véleményem viszont az, hogy a társadalmi jó túlságosan elvont fogalom. A saját életünk viszont konkrétan megragadható és értékelhető. Mindannyian tudjuk, sikeresek vagy sikertelenek vagyunk-e, hogy optimistán vagy pesszimistán látjuk-e a jövőnket, hogy jól élünk-e avagy rosszul. Nem abban hiszek, hogy az egyénnek kell szolgálnia a társadalmat, hanem a társadalomnak az egyént és ez lényeges, alapvető különbség köztem és a jobboldali polgártársaim között. 

Sokszor hallom, olvasom, hogy a "nemzeti eszmék" milyen csodásak, hogy az embernek "a hazájáért kell élnie", hogy "a többség véleményéhez alkalmazkodjanak a kisebbségek", hogy a világ attól jó, ha úgy élünk, ahogy az "hazánknak a lehető legjobb". Igen, tényleg csodálatosnak tűnnek ezek a pátoszos nemzeti, tömegeszmények, ámde ezek figyelmen kívül hagyják az individuum egyediségét, a szabad véleményt, hiszen aki másképp gondolja, az hamar ennek az egységnek az ellenfele, kerékkötője, ad abszurdum, az ellensége lehet. Ebben a valóságrendszerben a kozmopolita már szitokszó és a liberális a különcködésével, egyénieskedésével, a többséggel való szembenállásával kiszorul a nemzetből. Gyakran határozzák meg ezt úgy jobboldali polgártársaink, különösen az őket képviselő politikusok, hogy magyar- és idegenszívűek. A jobboldali világ ilyen fekete-fehér valóban. 

Számomra azonban a világ színes! Tarka forgatag, amiben különös és még különösebb, egyszerű és nagyszerű emberek élnek, akik apró dolgaikkal vagy éppen hatalmas teljesítményükkel, de egyenként hozzájárulnak közös dolgaink jobbá tételéhez. A társadalom nem felülről, hanem alulról determinált, szabályozott és megélt. A nagy rendszerek minket szolgálnak és nem mi őket. Legalábbis abban az álomban, amit én modern baloldaliságnak gondolok. Vagy "nem-jobboldaliságnak". 

A jobboldali világnézetben léteznek abszolút bűnök, amiket abszolút bűnözők követnek el. Sőt, meggyőződésem, a bűn fogalma is eleve jobboldali politikai hagyomány, ami bár akkor alakult ki, mikor még ilyen fogalmak nem léteztek, ám mára a jobboldali-konzervatív irányultságú emberek és csoportok definiálják. Sokszor olyan meggyőző erővel, hogy a baloldal is a büntetések szigorúságát látja helyesnek és nem a társadalomba beilleszkedést. Nem hiszek a büntetésben. Nem hiszek a börtönökben. Nem hiszek a kínzások jogosságában. Nem hiszek az abszolút bűnben. Úgy vélem, a bűn egyfajta negatív hatás, amely nem kívánt hatással van az életünkre. Nekünk úgy kell kezelni, hogy ez a hatás pozitívba forduljon. A jobboldali világ szerint viszont el kell tüntetni, meg kell semmisíteni a negatív erőket, minél erőteljesebben, hatékonyabban, annál jobb. 

(folytatom)

Index fórum

Régóta írok az Index fórumaira. Ám az eltelt évek alatt sem sikerült kiismernem egy igen fontos tulajdonságát, jelesül azt, hogy miként moderálnak. Ami ugye eléggé fontos lenne, mert az embernek esetleg törlik a hozzászólásait, így gondolatait is, feleslegesen dolgozott. De ennél is bosszantóbb, ha a nicket, a hozzáférést törlik, mint ahogy épp most is megesett velem, ráadásul úgy, hogy nem is tudhatom miért, mely gondolatom "verte ki a biztosítékot". Ha a gyanútlan olvasó esetleg azt hinné, hogy bizonyára figyelmeztettek, hogy amiket írok, azok nem elfogadottak ezen a helyen, akkor sajnos ki kell ábrándítsam, mert nem. Igen ritkán van figyelmeztetés, ha az arrogáns moderátori fegyelmezések meg is jelennek, a törlések ritkán ezekhez kapcsolódóak. Hogy mégis mihez mérve moderálnak akkor? Nem tudom, ezt eddig nem sikerült megfejtenem, így jó néhány nickemet vesztettem már el, sok ezer hozzászólásomat ítélték megsemmisülésre.

Ha a kedves olvasóm most fejcsóválva azt mondja magában, hogy "azért bizonyosan nem zörög a haraszt csak úgy magába'...", tehát bizonyára a post írója, jelesül jómagam csúnya dolgokat írok, káromkodva szidalmazom fórumbeli írótársaimat, akkor sajnos ezt is meg kell cáfolnom, bárcsak ilyen világos lenne a moderáció, de számomra nincs olyan észrevehető logika, ami alapján a súlyos retorziók, amiket elszenvedni kénytelen vagyok, megfejthetőek lennének. Arra gondolok, az index fórumos moderátorok hasraütésszerűen "gyomlálnak".

Ez bizony elég nehézkessé teszi a társalgást, nem tudhatjuk, mikor leszünk kitiltva, törölve, száműzve. Sem nem vallok szélsőséges politikai nézeteket, sem nem szemetelem tele a topicokat mindenféle nem odaillő dolgokkal, sem nem firtatom a többiek valós kilétét, amik olyan valódi okok lehetnének, hogy egyértelműsíthetnénk: igen, ezek randa bűnök kérem, gondolkozzon el a delikvens egy kicsit, hogy nem illendő ezeket tenni.

Való igaz, néha nem tartjuk magunkat szigorúan a témához, de ez egy hosszabb társalgásnál talán megbocsátható. Aki sokat fórumozott már, tudja, egy összeszokott társaság is néha kritikusabb a másik személyével kapcsolatban, de ezt a gyakorlott fórumtagok kezelni tudják és a viták nem fajulnak el lényegesen.

Szóval bosszant, hogy láthatatlan kezek radíroznak, hogy egyre óvatosabbnak és számítóbbnak kell lenni minden egyes bejegyzésünknél, hogy figyelni kell, mely nicktársunk érzékenyebb, aki majd ha nem éppen hízelgőt írunk róla, gyorsan írni fog a moderátoroknak, akik persze mindig helyeselnek, adjuk meg a népnek a cirkuszt és végeztessük ki a renitenseket, mindenki bűnös, tehát bárki megérdemelheti a kivégzést, így a szórakozás folytonossága biztosítható. Értem én a mókát, csak az ilyesfajtát nem szeretem. Nem tűnik ez egy valódi szólásszabadságnak, a sokáig liberálisnak elkönyvelt Index erősen konzervatívnak tűnik - mit konzervatívnak, elfogultnak. Mert mi más lenne, ha nem elfogultság az, hogy a vádlókat mindig keblünkre öleljük, és a megvádoltakat mindig megbüntetjük? De milyen öröm ez a moderátoroknak, a hóhér öröme, a diktátor elégedettsége...

Úgy vélem, nem tehetek semmit. Sóhajtok egyet és új nicket regisztrálok, abban a biztos tudatban, hogy gondolataim nem maradnak meg az utókor számára, a kicsinyes bosszú, a káröröm állandóan kísért, bejegyzésről bejegyzésre, topicról topicra, emlékeztetve arra, hogy az idő mindent elemészt, s vannak hűséges szolgái, kik az emésztést szíves-örömest elvégzik már most.